2010. február 8., hétfő

de szar minden. bárcsak a csaláncseppek .....

a hoxán jól elsírtam magam, tényleg annyira szarul voltam.... :o)
most nemtudom miért, de 2 napja nem hullik hajam
merem remélni, hogy a csaláncseppek miatt :o)))
majd beszámolok
de arra is gondoltam, hogy a balul sikerült ricinusos pakolás volt az oka, amikor 2 nappal ezelőtt több marék hajat lemostam a lefolyóban. és mivel ez a kísérlet végzett minden haldoklóval a fejemen, most 2 napja "tűzszünet" van. hát nem tudom.
-
asztrót imádom, ez a takács tibor nagyon jó, de tényleg. ömlik az órán a sok gondolat, szinte fejbevág :o) . és már készülni is elkezdtem.... :o)
szombaton óra
összehaverkodtam az egyik sráccal, az a fajta, aki belemondja a képedbe. kíméletlenül.
kicsit én is belemondtam az övébe :o), de ettől nem lett nekem jobb.
igazából haverok leszünk, azt hiszem. csak kicsit fájni fog mindkettőnknek :o)) dehát elkerülhetetlen, hogy időnként az úton szembejöjjön valaki, aki elől nem térhetsz ki és odatartja a képedbe a tükröt. ha már neked nem volt érkezésed belenézni. addig. :o)
-
lelki tisztulásom köv. állomása az volt, h időszerűnek éreztem, h szembenézzek a múlttal.
fokozatosan kaptam a jeleket. egy "véletlen" beszélgetés, aztán egy telefon, h tanítsak olaszt, aztán "véletlenül" elkezdtem a 10 éve nem felidézett emlékeket elővenni. és aztán beleugrottam a közepébe, felkutattam a neten olasz, majdnem ex-férjemet, aki több mint egy évtizedig pszichés gócként ült a lelkem legmélyén.
meglepő módon kedvesen jópofára sikerült a kapcsolatfelvétel (űű majdnem flörtölős lett, de szerencsére ez a vonal elvágódott). pedig mondom, több m egy évtizedig mart belülről (gyötrő álmok: álomban-sírás és hajnalban arra ébredés, stb). ez egy nem lezárt történet volt (akkor nem zártuk le) és azóta itt pangott bennem....

Nincsenek megjegyzések: